• 

Lucifer

 

 

Lent éj mély sötét

fenn fellegek szelnek eget

s középen a fény s föld húz szöges falat.

Szárnyal egy angyal rút szürke égben

vihar közeleg de ő diadalmasan kering

Jeges szél marja szent testét

mocskos eső mossa arcát

rongyos felhők takarják el a fényességet

Menekülni nem lehet már.

Lesújt isten nyila mert bűnös a lelked

Mennydörgő égből tüzes villám

szétszakítja lelked

s tehetetlenül zuhansz a mély söttétségébe.

Nem szárnyalsz többé a fényben

Magány a társad immár

szörnyű kín égeti sebzett lelked

a remény már halott.

S vágyakozni a fény után

nyújtja mocskos, véres kezét

könnyei fakadnak lelke szabadulni

vágyik de megláncolja a félelem.

A szív szabadulni vágyik

de most már a csend és a halál sötétsége ölel át

. Hiába nyújtja kezét az égbe segítségért a fényt soha nem éri el, s lelke odalenn ég a savas tűzben.