• 

Éj lelpe száll az utcákra

s köd száll az árnyra

Selymes illat száll a ködben

Az övé az, érzem itt mélyen.

 

Kislányvoltam még

mikor elvesztettem rég

Megdermesztett fagyott teste

akkor láttam utoljára, este.

 

Istenem!Miért vetted el őt

Hisz imédtam őt!

Még el sem búcsúzhattam

s gyerek fejjel fel sem gohattam.

 

Magamba roskadtam

Bánatomban zokogtam

Nem ölelmeg soha többet

Pedig ő adta az életet.

 

Borús napokon vidított

s minden nap újat tanított

Megtanított szeretni

s az életet élvezni.

 

Még ma sem felejtem

itt van a fejemben

látom magam előtt

csak úgy szikrázott mosolya.

 

De elvették az égiek

Miért nem inkább engetem!

De tudom, s érzem

tovább él a szívemben.