• 

- A Halál - Már kezdtem fáradni.Éreztem, hogy a lábamból elszáll az erő.De még mindig szélsebesen futottam.Az erdőben most is köd volt.Féltem tetteim következményétől, futás közben a gondolatok össze-visza cikáztak a fejemben.Mi lesz velem ha elkapnak?Hova kerülök?Futás közben valami nagyon fura ézés jött rám, mintha...valaki figyelne és követne.Mintha 1000 szem tapadna rám, erre mégjobban megijedtem, hátrafelé pillantgattam, néha-néha mintha láttam volna a fák között valamit, vagy inkább valakit.Vagy talán csak annyira megijedtem, hogy halucináltam?Ki tudja mióta futok, már nem is tudom de biztos már vagy 20 perce, nem bírom...nem...összerogytam és elterütem a földön.Ziháltam, mozdulni se bírtam, behunytam a szememet és ezt suttogtam:-Istenem, miért hagytál el engem?-egyszer csak éreztem, hogy valaki odalép hozám.Végig futott a hátamon a hideg, remegtem, talán elkaptak?Minden erőmet összeszedtem és felnéztem, és megfagyott bennem a vér.Még levegőt is allig mertem venni.Ott állt előttem az a csuklyás alak.Biztos voltam benne, hogy ő a Halál, hiszen még a kasza is ott volt nála.Felémnyújtotta a kezét, hogy felsegítsen, nem...nem akartam látni a kezét, féltem hozzáérni csonváz kezéhez amelyen rohad a bőr és foszlik a csont, de nagy meglepetésemre egy fiatal férfi kéz nyúlt felém.Ki ez az alak?Felsegített, mielőtt megköszönhettem volna így szólt:-Miért menekülsz?Tagadod a tettedet?És azt ami vagy, ami lettél?-a hangja olyan volt mint egy haldokló ember halálhörgése, vagy mint a sátáné, mély és pokoli.Hátráltam, nem értettem semmit:-Miről beszél?Ki maga?-egy percig csendben mozdolatlanul álltunk, majd megszólalt:-Én vagyok a Halál!-azthittem ott helyben elájulok, így még soha nem féltem, remegtek a kezeim, fáztam éreztem, hogy elfehéredek, és az erő ismét kezd elhagyni, de ő rosszulétem ellenére folytatta:-Láttam, hogy haldokoltál, ezért új életet adtam neked, a kezedbe adtam azt a lehetőséget, hogy túlvilági büntetés nélkül dönthetsz az emberek életéről és haláláról.-végre összeszedtem magam annyira, hogy reagáljak:-Túlvilági büntetés nélkül?-remegő hangon, és ő ismét válaszolt:-Aki embert ől annak a lelke a pokolban embertelen kínszenvedések közepettte rohad el, de ha te képes leszel ezt a nagy hatalmat kordában tartani akkor gyözedelmeskedni fogsz a bárgyú emberek fölött.Mert...te vagy a Halál Angyala, az én parancsimat követed!Ha követed és kordában tartod hatalmas erődet akkor uralkodni fogsz emberi- és a túlvilágon!-ráztam a fejem, nem...ez nem lehet igaz, de ő folytatta:-Te többé már nem vagy ember, hanem az az angyal amely elhozza az embereknek a kiérdemelt halálát!-túl sok ez nekem de még nem hagyta abba:-De nézd meg mit tettél!Így nem hozhatod el egy ember halálát!Ilyen nyilvánosan!A Halál mindig csenden gyilkol, akor amikor nem számítasz rá, és mások sem tudják pontosan mikor és miért?!!....Tanulj a hibádból és legközelebb ne így tedd!!!-túl sok ez nekem, éberség és eszméletlenség küszöbén táncoltam és Istenhez fohászkodtam:-Istenem miért taszítottál el magadtól?!-a Halál kinevetett, félelmetes volt:-Neked most már se istened, se hazád, se bölcsőd, se szemfödöd...-elég, nem ez nem lehet, azzal elhomályosodott minden. Hírtelen felpattantam, és agyamba özönleni kezdtek az emlékek és információk.Feltápázkodtam és leporoltam magam, de hova menjek?Valami belülről azt sugallta, hogy menjek egy bizonyos irányba, már a félelem is eltünt belőlem.Kis séta után láttam egy óriási nagy barlangot, sose láttam még ehhez foghatót, és ott állt a csuklyás is, felém nyújtotta kezét, nem bíztam benne, levette csukjáját, és megint képes volt meglepni, merthogy arca egy fiatal férfiéra hasonlított, semmi rohadás.Fekete haja és vöröses barna szemei voltak, a barlang irányába intett.Követtem.Dermesztő hideg volt, de ezt a hideget nem kívülről hanem a szivemben éreztem, nagyon sötét volt, nem hallottam még a gondolataimat se, nem éreztem a nyirkosságot, nem hallottam a lépteink hangját se.Mi ez a hely?Nemsokára végetért ez a kínzás, mert, hogy nem volt egy kellemes érzés.Félhomályba léptünk, mikor kilépett a sötétből be a félhomályba arca rohadni kezdett, itt-ott kilátszottak a csontjai, férgek ették a szemgolyóját, szép selyem csuhálya szakadtá vált.De ez még semmi nem volt ahhoz amit odabent láttam, nem is tudom, hogy írjam le a látványt, két nagy szakadék vett körbe minket két oldalról, lenéztem és feneketlen volt, de mégis éreztem a tűz perzselő forroságát az arcomra szállni, a szakadék falain kapaszkodó, sikítozó embereket ördökfajzatok ostorral ütlegelték, sokak leestek a mélybe a tűzbe, ott a lelkük örökké égett.Fölöttem mindenféle szárnyas fenevad keringett.A Halál egy magas trónon ült, intett, hogy menjek fel, dehát, oly magasan volt, hogy lehetetlenség volt felmászni oda, odakiáltottam neki:-Nem tudok felmászni!-kacagott, az egész Halál birodalma belezengett:-Nem is kell, repülj!!-kacagott tovább, talán megbolongult?:-De én nem tudok! erre elhallgatott:-Azt montam , hogy a Halál Angyala vagy, szóval repülni is tudsz!-nem értettem:-De hogy?-csóválta oszló fejét:-Csak akarnod kell és rugaszkodj el-becsuktam a szemem akartam és elrugaszkodtam, és igen, valóban repültem, hátamból két fekete szárny égtelenkedett, óriásiak voltak, voltak vagy 4 mérter fesztávolságúak, talán álom?Nem biztos, hogy nem.A Halál felfelé intett, felszálltam, leültem a lábához és körbenéztem, akkormár szívemben nem voltak érzések, a szenvedő embereket nem tudtam megsajnálni, nem féltem, már nem is szörnyülködtam, inkább csodáltam...