• 

Kitörni vágyom

 

Sápadt holdsugaras éj

lent csak a sötétség

Csend honol az éjben

fáradt az emberi lélek.

 

Szikrázik az utca sugara

sötét könyököl az ablakomba

félelem árnyéka áll a kuszöbömön

gyengeség az én börtönöm.

 

Boldog órák hol vagytok

már csak a reménytelenségbe botolok

sötétségbe árnyékolja szívem

s megbénítja létem.

 

Süketít a csend!

Vakít a sötét!

Elveszve sodródom

a saját gonolatomon.

 

Szép hamvas rózsák

vérrel áztak át

Gondolataim tengerén

sodródom feketén.

 

Megvakít más mosolya

vakságomnak bús komora

Nem látom az igazat

hisz a szívem lakat alatt.

 

De ha kell én felkelek

forradalmat feszegetek

Itt érzem legbelül

Érzem, hogy sikerül.

 

Népet lázítok

egész országot

Egyetlen tolvonásom

látni vágyom...

Látni akarom az igazat

s nem a hamisat...

 

De egy nap elesem

egyre érzem vesztem

S az lesz a vesztem

ha valaki megölel végre...