• 

- Változás - Melegen sütött a nap az erdőben aznap mikor egyedül nekivágtam egy hosszú bicikli túrának.Akkor még nem tuttam, hogy egyetlen másodperc az egész életemet megváltzotathatja. Gyönyörűen sütött a nap, olyan szép volt minden...de akkor eszembe jutottak az otthoni problémák, anyámmal állandóan veszekedtem, sosem értett meg...sose látott a szívembe, és nem is fog!Ma különös képpen nagy vita volt, ő is és én is elmontam őt mindennek.Nagy sóhaj...jaj istenem.Az erdőben egy nagy lejtő közeledett és szélsebessen gurultam lefelé, nagyon élveztem ahogy a szél belekap a hajamba, jó érzés volt nagy mosollyal a számon nevetve gurultam lefelé.Annyira élveztem, hogy nem is figyeltem az ösvény jobb oldalán tátongó óriási mélységet, és azt a követ sem amely a földböl tornyorult ki, pedig nem is volt olyan nagy...de elég nagy volt ahhoz, hogy a biciklimet letérítse az útról, olyan erővel hajtottam rá, hogy leestem a bicikliröl és egyenesen a tátongó mélységbe gurult a testem.Nem láttam mást csak valamikor az eget valamikor a földet, tehetetlenül gurultam annyi erő sem volt bennem hogy megkapaszkodjak, mindenféle szúrós-tüskés bokron át vetötdtem és véresre karcoltak.Órdítani se tudtam csak gurultam tehetetlenül lefelé, mintha egy örökké valóság lett volna, nem éreztem semmit...a végén leértem a szakadék aljába ahol egy kissebb folyóba zuhantam, allig ért volna a bokámig tehát nem fulladhattam volna bele, de most nem ez volt az ami az életemet kioltotta volna, a fejemet a folyóban lévő éles köbe vertem be, lassan kezdett minden homályos lenni...csak az eget láttam...csak a szívem dobogását halottam...mintha egy álom lett voltna, élet és halál küszöbén táncoltam.Egyszer csak megpillantottam egy fekete csuklyás alakot fekete károgó hollóval a vállán.Kinyitottam a számat de csak vér jött belőle de megeröltettem magam és azt kérdeztem:-Meghaltam?-a csuklyás csak ennyit szólt:-Igen, de élni fogsz.-nem értettem semmit majd szépen lassan lehunytam a szemeimet.Azt álmottam, hogy a csuklyás kitépte a szívemet és a seb befort, és a börömön egy tetoválásnak tűnő jelkép rajzolódott ki, mintha egy fekete pillangó lett volna, majd azt is láttam ahogy esteledik és mintha a rendörök engem keresnének anyám pedig sír.Másnap reggel lehetett amikor felébredtem, semmi bajom nem volt csak épp csurom vízes voltam, felültem körül néztem...nem sütött a nap...szürke ködfályol lebegett a fák közt.Nagyon fáztam majd haza sétáltam, valahogy kikászálódtam a szakadékból és hazafelé vettem az irányt.Út közben sok kedves ismerőssel találkoztam az utcán, eddig mindig mosolyogtak rám..mostmeg...mintha féflelmet látnék az arcukon amikor rámnéznek.Nem értek semmit.Bementem a házunkba, anyám ott sírt az ebédlő asztalnál-Anya!- szólítottam meg fekapta a fejét és rámnézett-Dorothy!!!- odafutott hozzám és átölelt annyi év után...aggódott értem...annyi év után...megölelt...